A porcelánról kicsit, kicsit, valamit…
A porcelán magas hőmérsékleten tömörre égő, nemesen tiszta kerámiaféleség, amely nem engedi át a nedvességet, kemény, ellenáll a vegyi hatásoknak és a hőmérsékleti ingadozásoknak, máza, anyaga pedig fény felé fordítva áttetsző.
A porcelán agyaga vízet, kaolint, kvarcot és földpátot tartalmaz. A porcelán masszáját kb. 50 %-ban kitevő kaolintól függ az anyag formálhatósága, plaszticitása, és ennek köszönhető, hogy a tárgyak szárítás és égetés után megőrzik alakjukat. A földpát (kb. 25 %) a porcelánmassza az égetés közbeni tömörödését segíti elő, a kvarc (kb. 25 %) pedig a termék transzparenciáját határozza meg.
A porcelán agyagát Kínában használták először ie.2000 körül, amiből a kínai fazekasok fehérre égő, tömör tárgyakat hoztak létre. Az első porcelánt valószínűleg a Tang dinasztia idején (618-907) környékén készítették, és a Song dinasztia (960-1279) alatt kezdték el a gyárakban való termelést. Az 1300-as évektől a termelés az ország legnagyobb kaolin lelőhelyéhez közeli Jingdezhen település közelében zajlott, és a császári udvar számára dolgoztak.
A középkori keresztes lovagok hozták az első kínai porcelánt Európába, amelyek az uralkodó osztály féltett kincsei lettek, és értékük vetekedett az aranyéval. A legnagyobb importőrök a kelet-indiai szigetvilággal kereskedelmet folytató angol, németalföldi, francia kereskedők voltak. 
A porcelán iránti kereslet a 17-18 században csúcsosodott ki Európában, ahol sokan kísérleteztek a gyártás titkainak megszerzéséért. Ezt végül Böttger német alkimista fedezte fel, bár eredetileg az arany előállításáért folytatott kísérleteket. 1708-ban, rengeteg kísérlet után megtalálta Auerben a kaolint, a porcelán fő alkotórészét. Az első darabok keményre égetett barna edények voltak, de gyors volt az út az fehér porcelán előállításához. 1710-ben Erős Ágost német fejedelem megalapította Albrechtsburg-Meißenben az első európai porcelánmanufaktúrát, a Vöröskőedény –és Fehérporcelán –Manufaktúra cégnévvel. Böttger kidolgozta a porcelánanyagok és mázak összetételét, sikereit azonban már nem élvezhette, mert 1719-ben meghalt.
Az alkalmazottak, szakemberek a legnagyobb titoktartásra voltak kötelezve, mégis kiszivárgott a gyártási titok, és Európában megalakultak az első porcelángyárak. A porcelán előállítására tett számos kísérlet során a világ más- más részein különböző összetételű és gyártási technológiájú, azaz különböző típusú porcelánok születtek.
A magyar porcelán
A császári tilalom nem kedvezett a magyar gyáralapításnak. Ahol nem sikerült porcelánt gyártani, ott a hozzá nagyon hasonló fehér ónmázas fajanszedényeket készítették. A holicsi manufaktúra is ebből élt, majd 1786-tól átállt kőedénygyártásra. Porcelánt csak igen keveset gyárthattak a bécsi gyár monopóliuma miatt
Herenden 1839 után, Stingl Vince kőedénygyárában Fischer Mór segítségével indult meg a 
porcelángyártás. A bécsi gyár gyakorolt először erős hatást a termékekre, a szabadságharc után alakult ki jellegzetes stílusa. A Herendi gyárban 1000-nél több szint tudnak felhasználni a porcelánfestők.
Hollóházán már 1777-től működött üveghuta, majd Károlyi gróf a birtokán található kaolin felhasználásával 1831-ben kőedénygyárrá alakította a hutát, Az 1831-49 közötti időszakban virágzott a kőedénygyártás, ma már keményporcelánt gyárt.
A Pécsi Kőedénygyár 1868-ban családi vállalkozásként indult, kezdetben kőedénygyártással, főként használati cikkek és dísztárgyak készítésével. Zsolnay Vilmos vezetésével 1870 körül kezdtek kísérletezni a porcelánnal, és 1900-tól megindult a porcelán használati tárgyak gyártása is. Petrik Lajos, és Wartha Vincze, kísérleteztek sikeresen a 
redukciós mázakkal. Zsolnay Vilmos az ő kísérleti eredményeikre támaszkodva egyedül fejlesztette tovább a technológiát, az ő nevéhez fűződik az égetési eljárás és a sokszínű mázazás kidolgozása. A technika az „eozin” nevet kapta. Az eozinmázas porcelánok meghozták a világhírnevet Zsolnay számára.
1854-ben Budapesten létrejött a Hüttl Tivadar-féle porcelánfestöde, amely 1904-ben kis szériás termékek gyártását is elindította. Óbudán felépített gyárukban igényes porcelánt gyártottak cseh kaolinból, többek között a királyi palota étkészlete is itt készült.
