Az agyagról
Az agyagásványok földpáttartalmú vulkánikus kőzetek mállása során keletkeztek. Az agyagásványok adják az agyagnak a jellegzetes tulajdonságait, pl a képlékenységet, a száradás, égetés alatti viselkedését. Összetételükre nézve Al2O3-ot, SiO2-t és H2O-t, vizet tartalmaznak. Aszerint, hogy ez a három alkotórész milyen arányban vegyül egymással, és hogyan kristályosodik ki, többféle agyagásvány ismeretes.
Az agyagot elsősorban az a tulajdonság jellemzi, hogy vízzel formázható.
A száradás során (=vízveszteség) képlékenységét átmenetileg, az égetés után végleg elveszíti.
Gyakorlatban az agyagot 3 csoportba sorolják:
-Kaolin: fehér, laza szerkezetű kőzet. Képlékenysége csekély, zsugorodása kicsi, tűzállósága magas. Porcelán, és kőedénygyártásra használják.
-Tűzálló agyagok: Kisebb szemcsenagyságú plasztikus, barna, szürke, vagy fekete agyagok, mely égetés után fehér, vagy sárgás lesz.
-Nem tűzálló agyagok : szennyezett agyagok, vasoxidot, mangánvegyületet, mészpátot, dolomitot, kvarchomokot tartalmaznak. szemcsemérete nem haladja meg a 0,02 mm-t Égetés után a bennük lévő vasoxid tartalomtól függően sárgástól, a sötétvörös színre égő cserepek. A cserépáru, fazekasáru, klinker, és téglafélék készülnek belőle.
Az agyag képlékenysége függ a fajtától (összetételétől), és a szemcsenagyságtól. A kisebb szemcsenagyság a képlékenységet növeli,- ezt elősegíti szerves anyagok jelenléte is, pl humuszsav, csersav, dextrin adagolása. A képlékeny, finom szemcsés agyagot kövérnek, zsírosnak szokták mondani, felülete sima, zsírfényű, síkos tapintású. A kövér agyag viszonylag kevésbé tűzálló, és ezért szükség szerint soványabb agyaggal vagy homokkal keverik. (kályhások)
Érdekességképpen: Az ókori Kínában a kibányászott, megtaposott, begyúrt kaolint gödrökben tárolták, és belocsolva tartották nedvesen. 2 generáció után az unoka használta fel. Ez idő alatt a kaolin plaszticitása nőtt.
Az un sovány, kevésbé képlékeny agyag annál soványabb, minél több nem-képlékeny anyagot, például homokot tartalmaz. zsugorodása csekély, repedésre, deformálódásra nem hajlamos.
A fazekasok, a közönséges, vasoxidos, meszes, rendszerint képlékeny agyagból, dolgoztak, melyen a máz simul,; de ez az agyag nem tűzálló és a belőle készített edények főzésre nem alkalmasak, ezért belőle csak korsókat, tálakat stb. készítenek, ezért a magyar fazekas tálföldnek is mondja. A főzőedényeket pedig mészmentes, vasoxidos, tűzálló agyagból készítik, mely finom homokot is tartalmaz. Főzőedény készítésére csak hegyvidéki agyag alkalmas, ezért azt, az alföldi falvak lakossága már a korai időktől az vásározó kereskedői mozgás által tudta beszerezni.
Tehát más agyagból dolgozik a korsós, a tálas, és a kályhás. Az agyag tulajdonsága meghatározta a készítendő tárgy alakját. A tálas agyag szépen terült, jól bírta a száradáskor fellépő húzófeszültséget, azaz nem repedt el a tál, a korsósok agyaga engedte, hogy magasra húzza a fazekas. A kályhások a szemes’kályha csempék mellett homokkal soványított agyaggal jól tudták présformában sokszorosítani a tábláskályha csempéit.
Az agyagtárgy végleges, időtálló formáját égetés után nyeri el. Az agyagból kiégnek az éghető anyagok, pórusai bezáródnak,tömörödni kezd az anyag, zsugorodik. Az égetett agyag szilárdsága függ az agyagfajtától, és az égetési hőmérséklettől. Égetés során először elveszíti a vegyileg kötött vizet,- 450°-600°C-on, 1000°C felett az anyagok olvadni, szilikátosodni kezdenek, végül teljesen elolvadhat.
