Engób és engóbozás
A Kárpát-medencében található közönséges fazekasagyagok, a bennük lévő vasoxid tartalomtól függően megjelenésükben szürke, sárga, vagy vörös színűek. A Fe/vas mennyiségtől függően égetés után a sápadt, vagy erőteljesebb vörös cserép színét adják. A fehér agyag, a porcelán agyaga. Égetése után fehérre ég. Évezredek óta szinezik az agyagtárgy felületét a más színűre égett agyaggal/ agyagiszappal oly módon, hogy a cserépszínűre égő agyagra fehérrel viszik fel a díszítményt, és ez a kontraszt égetés után egy szép mintás felületet alakít ki. A higított, festékként használt agyagot földfestéknek, vagy engóbnak hívják.,
A bőrkemény agyagtárgy /ki nem égetett/ felületére felvitt engób’réteg égetéskor beleég az alapcserép felületébe. Az engóbozott, egyszer égetett tárgy matt színű, de mint egy ruha befedi, a második égetéssel felvitt mázréteggel együtt tartósabbá, évezredeken átívelően is használhatóvá teszi.
Használata előtt vízbe áztatni, iszapolni kell, majd gondosan átszűrni. Mesterségesen is előállíthatóak amikor kaolin, ill. mészpát tartalmú anyagokat kevernek fémoxidokkal, vagy színtestekkel. A színezőanyag literenként 50-200 gr.
- – az engóbot 2x,3x át kell szűrni közönséges konyhai szűrőn.
- – igen hasznos segítség a viszkózítás / sűrűségmérő,
- – 4.- a mártáshoz, vagy az öntéshez a képen látható érték az optimális.
Ha minimális, – kb 10% – színtelen mázat teszek az engóbhoz, az segíti a diffúziót, vagyis az engóbe tapadását a cserép felületéhez, és élénkíti a szineket. Írókázásra sűrűbb engóbot használunk, – a képen látható érték ajánlott. Sűrű szitán csomómentesre kell szűrni.
A magyar népi fazekasság, technológiai tradiciói alapján, a fazekas, bőrkemény állapotában engóbozza az edényeket. Gyakorlat adja a rutint, hogy díszítéskor az íróka „csöve”, „tolla” ne hibázzon, mert ha a lendület botlik, vagy téveszt, akkor nagyon nehéz a javítás. Törölni kell az alapot, a javító ecsetnyom meglátszik a felületen, az írókát tisztítani kell stb.
Privát tapasztalatomat osztom meg, hogy én az alapszínre engóbozott edényt kiégetem, és égetés után, a cserepet díszítem, írókázom – színes engóbbal. Az íróka-engób feltétlenül tartalmaz színtelen mázat, amely a tapadást biztosítja az edény felületére. 10-15 %-nál nem többet, mert a minta, a túlzott színtelen máz jelenlététől el tud csúszni. A művel
et befejezése után, mártom a mázba, amely nem engedi „leszáradni” a dekort. Ezzel a módszerrel a mindig adódó hibalehetőség a minimumra csökken.
Az íróka – gurgulya, irogatókupa – egy csőrrel rendelkező díszítéshez használt szerszám.
Fejlődésének első darabjai egy marok nagyságú festéktartály, amelybe felülről töltötték a színes engóbot, amely egy vékony lyukon, egy lúdtoll segítségével rajzolta a mintát a felületre. Ugyanezen elv alapján használták állatok szarvát írókázásra.
Kós Károly rajzát kölcsönözve, a csíki falvak fazekasainak festőszerszámai:
a-b-c ecset, és festékes edény 
d – irogatókupa cserépből, /újabb kori
e – irogatószaru /régebben használt
Napjainkban általánosan kedvelt, és használt, az orvosi fülpumpából kialakított szerszám, melynek csöve golyóstollbetét rövidített darabja.
Jómagam az ismert, mézet forgalmazó műanyagtartályból alakítottam ki az írókát. A műanyag kupakot átfúrva állatorvosi injekcióstűt húzok át rajta, ragasztóval rögzítve kiválóan használható. Űrtalma, és annak súlya kézre illő, jól tisztítható.
A tartályt minden alkalommal, alaposan megszűrt engóbbal ajánlatos feltölteni, és használat után gondosan megtisztítani. Ajánlatos nagyfejű gombostűt használni a tisztításánál, és tárolásánál. A beszáradt festék sok bosszúságot okoz, és időt rabol.
Kr.e.-i századok földfestékkel díszített, mázatlan alkotásai:
Engóbozott edények – 19.sz.
