Kezdetben az agyagból készült tárgyak vörös, érdes felületű, rosszul égetett kerámiák voltak. Az anyag megismerése és az ember örök kísérletező énje azonban nagyon gyorsan ért el kiváló eredményeket. A mázas felület alkalmazása kiterjesztette a használhatóságot, és a gazdagabb színhasználattal, ornamentikával magas színvonalra fejlesztették a kerámia művészetet.
1709-ben Böttger felfedezte az európai porcelánt és ezzel a piacon egyeduralkodó keleti import porcelánnak riválisává vált, sőt, ebben a versenyben győztese is lett a kontinensen. Robbanásszerű technikai fejlődés kezdődött a kerámia és porcelán előállításában. Megalakultak az első fajansz, majd porcelángyárak, melyek kínálata, és gazdasági jelenléte hatással volt az egyszerű népi fazekasokra is.
Az új kor új anyagokat állított elő és rövid ideig úgy tűnt, hogy a praktikussági szempontok miatt a műanyag háttérbe szorítja a hétköznapi használatból az égetett cserepet.
Az idő azonban továbbra is igazolta a természetes anyagokból készült tárgyak létjogosultságát.
A múzeumok vitrinjeiben látható agyag szobrok, edények – méltóságteljes, az időket átívelő csendes titkaikkal – nem csupán a történészeket, régészeket hozzák izgalomba, hanem a műkedvelő közönséget is.
