A tárgyak felületkezelése.
Miért fedik be mázzal az edényt?
– A legfontosabb oka az, hogy a tárgy használhatóságát a gyakorlatban erősítse. A primitív népek edényei mázatlanul is szolgálják az ételkészítést, de higiéniai okok miatt a mázas edény ezen a téren sokkal jobban funkcionál.
– A legkorábbi időktől bizonyítják a történelmi leletek azt, hogy az ember igényli, hogy díszítse a környezetét. Az edények felülete egy kínálkozó, nagy lehetőség erre.
Az agyagtárgyak direkte, vagy spontán üzenethordozók. Nem csupán az ókori agyagtáblákon üzentek egymásnak az uralkodó osztály tagjai. A könyvnyomtatás előtti időkben a képes szimbolikák megtalálhatóak voltak az edényeken is. A régi parasztfazekasok ritkán datálták vagy szignózták az edényeiket, de a táji ornament ma is üzen a néprajzkutatónak, hol készült. A habánok rendelésre készített edényeiken már feltüntetik az évszámot, és a megrendelő nevét. A pálinkásbutellák ajánlásai, a céhkorsókon olvasható feliratok, vagy a porcelánkészítés egyéni és céges mesterei mindannyian dokumentáltak a késői koroknak motívumaikkal, mintakincsükkel.
A bőrkemény agyag felületi díszítési lehetőségei:
– karcolás
– lenyomat
– rátét
– festés
– kavicsolás
– kivágás
– anyagában mintázott forma
Karcolás
Az edény víztartalma erősen befolyásolja a minta minőségét. A puha felületen sorjás lesz a szerszám karcolása mentén a minta, ezért száradás után feltétlenül smirglizni kell az edény felületét.
A karcolás finomabb technikája a sgraffito. Az edény felületét egy eltérő színű agyaggal /engóbbal / leöntik, és bőrkemény állapotában kimetszik, vagy karcolják bele a mintát az alaprétegig. Erdélyben szászkézdi fazekasok készítették ezzel a technikával az edényeiket úgy, hogy az alapedényre 2 rétegben vitték fel az engób festéket, és a felszíni kéket az alatta lévő fehér színig karcolták vissza – különlegesen biztos kézzel.
Lenyomat
A puha agyagba nyomott mintás felülettel díszitik ily módon a tárgyat. Leggyakoribb, és legkedveltebb a pecsétek, termés, textília nyomatok használata.
Rátét
A tárgy felületére plasztikus elemeket mintáznak. A fazekasság így díszített műremekei a híres veszprémi céhkancsók is.
Az építészeti díszítések leggyakoribb elemei rátét díszekkel készülnek, a tetőfedő cserepektől a fal díszítéséiig.
Rátét díszek dekorálják a gyakran funkció nélküli, hivalkodó megjelenítésre szánt, a nemesi osztálynak készült porcelánokat is.
Festés
Az engób színezett földfesték. Nem tartalmaz olvadékanyagot, felfogható úgy, mint agyag díszítése agyaggal. Bőrkemény állapotban az engób festék rátapad az alapfelületre. Égetés után a színezett, de matt felületeket önti le a fazekas transzparens mázzal. Eszközei az ecset és az íróka.
Kavicsolás
A bőrkemény agyag felületének szerkezeti agyaglemezkéit dörzsölik egymásba, általában sima kővel. Az agyag tömörödik és fényes felületet ad. A fekete kerámiának a díszítését készítik így a Kárpát-medencében.
Kivágás
A biztos kezet, határozott mozdulatokat igénylő díszítési technika az áttörés, vagy kivágás. A bőrkemény agyagon vékony tűvel, vagy szikeszerű késheggyel vágják ki a mintát. Különösen lassú, és egyenletes szárítást igénylő munkafázis. Ha tűvel dolgozik a fazekas, sorjásabb lesz a vágási felület, és sok utómunkát kell végeznie. Ha szikével dolgozik, éles, de szebb vágást képez a szerszám, a retusálási munka könnyebb.
Anyagában díszített forma
Korongozás után, kézzel való mintázással is alakítható az edény felülete.
Az agyaghurkából rakott edény falát már a fal építése közben is a hurkák változatos formájával lehet felépíteni. Munkásabb lehetőséget ad, amikor a különböző színezett agyagokat a kontrasztok társításával használják díszítésre.
A legszűkösebben ismertetett dekorálási lehetőségeken belül, számtalan lehetőséget kínál az agyag, ami kisérletezésre is buzdítja az alkotót.
