Megkísérlem a leghétköznapibb kifejezésekkel leírni, és megértetni a fenti témát, amit időnként a hisztériakeltésig gerjesztenek. Előre bocsájtom, hogy laikusoknak szánom az alábbi sorokat, hiszen a szakma ismeri a szilikátipar mázakról szóló tudástárát.
Sok évvel ezelőtt együtt dolgoztam egy erdélyi fazekassal, aki időnként eljött Magyarországra korongozni. Műhelyét bezárta, itt vállalt alkalmi munkát. Arca gerle szürke volt, fogai kihullottak. Ólommérgezést kapott. 3–4 év elteltével kezdett újra szinesedni a bőre, és örülhetett, hogy más módon nem tapasztalta meg fizikailag a szervezetében az ólom gonosz hatását. Nos Ő nem azért kapott mérgezést, mert ólommázas edényekből evett, ivott, hanem azért, mert a nyers mázösszetevőket otthoni műhelyében saját maga őrölte középkori módszerrel, két malomkő között, szárazon! A felszálló ólomport szívta be, és lett ettől beteg.
Az 1980-as években kezdtek el erőteljesebben foglalkozni a témával. Sokat cikkeztek róla, és sikerült annyira túlfűteni a kedélyeket, hogy meghozták azt a rendeletet, hogy minden edény alján szerepelnie kellett az „Étkezési célra nem használható!” feliratnak abban az esetben ha a gyártó nem tudta tanúsítani akkreditált laboratóriumi vizsgálattal, hogy a kerámiájának a máza megfelel az előírásoknak. Ezzel ki is vették az étkezési kerámia edény gyártását a fazekasok, és iparművészek egy részének kezéből, sokaknak a megélhetését ellehetetlenítve. Sajnos az ellenőrzés nem kellően szoros még ma sem. A rendszerváltás előtt az ólommentes mázak kínálata igen gyér volt, és ezért ezt a válságos időszakot sok szakmabeli megérezte.
Mi itt a probléma?
Az, hogy a mázból a szerves savak – citromlé, ecet, bor – kioldják az ólomoxidot, nehézfémeket, egyéb káros anyagokat, melyek a szervezetbe kerülve mérgező hatásúak.
Némi anyagismeret szükséges ahhoz, hogy vezessem a kedves érdeklődőt. A máznak az a szerepe, hogy a porózus cserép felületét tömörré, simává tegye, amely által folyadékzáró, és könnyebben tisztítható lesz. A máz különböző fémek szilikátjainak a keveréke.
A máz három legfontosabb összetevője:
(1) A máz váza az üvegképző a szilicium-dioxid /SiO2/ kvarc, vagy homok.
(2) A máz stabilizálója az aluminium-oxid / Al2O3/
Mivel a SiO2 olvadáspontja 1710 °C, az Al2O3 olvadáspontja 2072 °C, ezért szükséges egy olvasztóanyag beiktatása, amely leviszi az olvadáspontot és ezt az európai fazekasok
(3) az ólomoxid – PbO bevitelével oldották meg .
Egyéb hozzáadott adalékanyagokkal befolyásolni lehet a máz tulajdonságait, színeit.
Egy nem is olyan régi erdélyi zöld színű mázrecept: 100 súlyrész ólomoxid, + 40 súlyrész kvarchomok + 5 súlyrész kaolin, 4 súlyrész rézoxid (zöldfesték) A kvarc, vagy békasó, a helyi patak kövei, melyet megőröltek. Hasonló a vásárhelyi fazekasok által használt máz is, ahol máznak hívták az ólomgelétet: máz 10 rész+ pécsi föld 10 rész, + rézpor 1 rész (pécsi föld helyett békasót is használtak).
Az ólomoxidok a PbO, ólomgelét, a illetve a míniumPb3O4 erős mérgek!
Régészeti csontleletek is vallanak ólommérgezésről, a Római Birodalom azon vidékein, ahol rossz minőségű volt a víz, és a vizezett bort itták ólomkupából. Sajnálatos gyakorlattá vált némely fazekasoknál, hogy nem fűtötték fel a kemencét a kívánt hőmérsékletre – 940-960 °C-ra, – ( több fát kellett használnia és tovább tartott a tüzelés) – ezért levitték a máz olvadási hőmérsékletét ólomgelét hozzáadásával. A 880-900 °C-on égetett edény nem veszített tetszetőségéből, gyönyörűen fénylett, eladható volt, de nagyon könnyen átázott, ólmos volt, és könnyen ledobta magától a mázat.
A fazekas árut általában 920-980 °C között égetik. A kőcserepet 1200-1300 °C-on, a kemény porcelánt 1400C körül égetik. Ezek a cserepek már nem engedik át a vizet, hajszálrepedés mentes mázaik ólomtartalom nélküliek. Tudni kell azt, hogy az alacsonytüzű edények mázai az edény felületén általában nem alkotnak egybefüggő réteget, hanem kis szigetekként fedik be a cserepet (ha a készítőjük nem ismeri jól a szakmáját és nem tudja összehangolni a cserép és a máz hőtágulását.) Ezek az un. háriszok, hajszálrepedések, rövid használat után láthatóvá válnak, pl teáscsészéken, amikor a tea beleül ezekbe a repedésekbe, háriszokba, finom barna hálóként jelenve meg az edény felületén.
Többen felteszik a kérdést, amikor kerámia edényt vásárolnak, hogy az edény mikróban használható? a mosogatógépben tisztítható? Háááát… a máz háriszain a cserépig bejut a mosószer, ami a szintén káros anyag… és ugyanígy probléma az is, hogy a háriszokon átázott edény, ha nem szárad ki újra használat előtt teljesen, és folyadékot melegítenek benne mikróban, akkor a cseréptestben lévő víz felforr, és amikor kiemelik az edényt, akkor olyan forró, hogy elejtve balesetet okozhat. Ha fémarannyal, platinafestéssel dekorálták a mázat akkor sem lehet mikrozni az edényt .
Megoldás?
Prológusként néhány józan gondolat: Néhány száz évvel korábban itt a Kárpát-medencében jobbára mázatlan cserepet, faedényeket, vagy ólommázas edényeket használt a parasztság a háztartásában. Mégsem ólommérgezésben haltak meg az emberek! Viszont a fazekasok ritkán voltak hosszú életűek, mert nehéz volt a mesterségük, és nagyon egészségtelen.
Napjainkban egy edény akkor megfelelő minőségű, ha a savállósági, lúgállósági és több más szabványnak megfelel. 5%-os ecetet 24 óráig tárolnak az edényben, és ha a beméréskor nem kimutatható az előírtnál magasabb ólom és kadmium kioldás (a többit nem vizsgálják ), akkor megfelelő. A lúgállóság is hasonló, – a mosogatógépben való tisztíthatóságot mérik. 10%-os szóda oldatban főzik a kerámiát, és a vizsgálat célja, hogy bemérje, mi oldódott ki a mázból.
Végül a megoldás…..
Tisztességes szakember törekszik arra, hogy étkezési kerámia készítésekor olyan mázat használjon, amely összetételében nem tartalmaz káros anyagot. JAJ! NE! Ó! Amikor a legszebb, legfényesebb mázak az ólmos mázak! Bizony a magyar népi kerámia gazdagabb színben, ornamentjében, mint sok nyugati kollega munkája.
A legegyszerűbb megoldásként sokan az edény belsejét ólommentes mázzal, a külső dekor felületet pedig a gyönyörűséges, esetleg káros anyagot is tartalmazó mázzal fedik. De ez sem teljesen jó megoldás, mert az ólomgőzök égetés közben lecsapódnak az ólommentes máz felületére is !!
Az alacsonytüzű edényeket károsanyag mentes, és háriszmentes mázzal kell mázazni.
Nem kell károsanyagmentesnek lenniök, elég, ha azok nem oldódnak ki jobban a megengedettnél ! Ezek a mázak kaphatóak az alapanyag ellátókban, de egy kis szakmai odafigyeléssel, saját műhelyben is előállíthatóak gyári alapanyagokból.
Summa summarum
A vevő kérdezzen rá vásárláskor, hogy hány fokon égette a készítő az edényt?
Ha már szemmel láthatóan háriszos a felület, akkor mosogatógépben ne tisztítsa!
A legjobb, az a magas tüzű cserépedény, amely nem feltétlenül porcelán, hanem 1200-1300 °C közötti hőmérsékleti intervallumban égetett mázas kerámia. Nagy eséllyel kevesebb vele a probléma és ólmot valószínűleg nem tartalmaz.
